Tandori Dezső: Zárójeles mennyiségek

Valami sokkal egyszerűbbet akartam elmondani.

Amit lehetetlen olyan egyszerűen; ami

– így derül ki – olyan egyszerűen: nincs.

(Lám, így is csupa gondolatjel, pontosvessző,

kettőspont az egész.) De hogy mindezeknek huszonöt, vagy

legalább huszonhárom éve… És az

akkori szorongások ma már szinte megnyugtatások, bár

ez szintén nem biztosít semmit a jövőre.

Hogy ott mentek az öntvénybeton járdán

az „alsói” állomás felé. Félköralakban

kiszélesedett az út, valamivel

az „Élelmiszerkiszerelő” üdülője előtt.

(De a kőpadok a régiek voltak, feleslegesen

masszívak és feleslegesen cirádásak.) Kiszélesedett

az út a beperdülő levelű gömbakácok alatt; a poros

orgonabokrok tövébe szemeteltek. Igen,

a tömör kőpadokat nem említette (a tamariszkuszok alatt!),

de másutt már beszélt a bástyaszerűen kiképzett

öbölről, ahol úszott egyszer vagy nyolcszáz tempót.

Később oda hullt az őszibarackhéj.

(Oda, vagy csak a fák alá.) Az akkori

szorongások huszonöt vagy huszonhárom

biztonságos évet határolnak. Még arra is

emlékszik körülbelül, mifélék. (Miféle szorongások.)

S bár semmi biztosíték a… de ha bekövetkeznek, sem tagadhatja:

valamit enyhít a dolog fájdalmasságán,

(semmit sem enyhít rajta), az a huszonöt

vagy huszonhárom – ne is mondjuk: viszonylag és szorongva –

biztonságos év.

Gottfried Benn: Anya

Hordlak mint homlokomba vájtan

egy be nem gyógyuló sebet.

Nem mindig fáj. És a szívem

nem csorog ki belőle holtan.

Csak megvakulok néha hirtelen s vért

érzek a számban.

[fordította Eörsi István]

Tandori Dezső: Gottfried Benn emlékére

I. Felaprózódó örök

Felaprózódó örökkévalóság

minden-egy pillanat,

minden Egy, és szertehull: bakarózsák,

kovászos uborkák, s a hallgatóság

a szónok pörölyszavai alatt.

A felaprózódó: örök. S öröklét

csak apróján lehet.

Az óra mutatójával pörölsz még,

és minden messzi-vágyad már fölösség,

az Örök csak ez: nincs több lehelet.

II. Késő

Oly soká késik, hogy aztán a Késő

marad belőle, késél ez, sehol.

És az emlékezet csak visszavéső

igyekezet, mint egy kutya, lohol,

s az egész terebélyesség csahol;

némul. Mint egy fa, terebélye, intés,

de oly teljes, hogy semmit sem jelent,

és a jelentés csak kiteljesítés,

semmi Értelme se alant, se fent,

s a Büntetés mint Megkönnyebbülés jő.

Wallace Stevens: The Plain Sense Of Things

After the leaves have fallen, we return

To a plain sense of things. It is as if

We had come to an end of the imagination,

Inanimate in an inert savoir.

It is difficult even to choose the adjective

For this blank cold, this sadness without cause.

The great structure has become a minor house.

No turban walks across the lessened floors.

The greenhouse never so badly needed paint.

The chimney is fifty years old and slants to one side.

A fantastic effort has failed, a repetition

In a repetitiousness of men and flies.

Yet the absence of the imagination had

Itself to be imagined. The great pond,

The plain sense of it, without reflections, leaves,

Mud, water like dirty glass, expressing silence

Of a sort, silence of a rat come out to see,

The great pond and its waste of the lilies, all this

Had to be imagined as an inevitable knowledge,

Required, as a necessity requires.

Gottfried Benn: Körforgás

Kreislauf

Der einsame Backzahn einer Dirne,

die unbekannt verstorben war,

trug eine Goldplombe.

Die übrigen waren wie auf stille Verabredung

ausgegangen.

Den schlug der Leichendiener sich heraus,

versetzte ihn und ging für tanzen.

Denn, sagte er,

nur Erde solle zur Erde werden.

Körforgás

Egy ismeretlenül elhalálozott

szajhának aranytömés virított

magányos zápfogában.

A többi fog csöndes megegyezés

alapján eltávozott.

A hullaszállító kiverte ezt az egyet,

zaciba csapta és táncolni ment.

Mert, mondta,

csak a por váljon porrá.

[fordította Eörsi István]

Cycle

The lone molar of a whore

who had died unknown

had a gold filling.

As if by silent agreement

the others had all fallen out.

But this one the morgue attendant knocked out

and pawned to go dancing.

For, he said,

only earth should return to earth.

[translated by Supervert]

Karel Van De Woestijne: A mogyoró vagyok

A mogyoró vagyok. Fakó, puha kis állat

lakott szivemben, és rágcsálta falait.

Keresztül fúrt sok láthatatlan fürge járat:

üresség lettem, mely nem kérdez s nem panaszkodik.

Hagytam magam. És bensőm szerte-dúlva

e nem-látható kukac felfalta szívemet.

Azt hittem, mit sem rejt már testem barna burka:

de megkopogtat most egy gyermek játszi ujja,

s a Semmi zeng bennem! zengek! énekelek!

[fordította Végh György]