2011. március 12., szombat
Weöres Sándor: Hazafelé
a négy falból
a túlközeli csillagokból
a nyúzott disznóhúsból
a másokat ért méltatlanságból
hazamegyek apámhoz anyámhoz
a koporsóba
Henri Michaux: Ellen!
Tervezek számotokra cement nélkül
Oly építményt, hogy le nem rontjátok soha,
Valami tajtékzó természetesség
Tartja és duzzasztja, és majd az orrotok alá üvölt,
A ti dermedt orrotok alá, valamennyi Panthenon és Athén,
Művészet és Ming.
Füsttel, feloldott köddel
És a dob-irha dörejével
Tipró és hatalmas erődöket alapozok számotokra,
Erődöket, merő mozgásból és rázkódásból,
Ellene többezer éves rendetek és geometriátok
Összerogy ostobasággá és zagyvasággá és értelmetlen homokká-
Kong! Kong! Kong a lélekharang mindnyájatoknak,
a semmi az élők felett!
Igen! Én hiszem Istent! Ámbár ő nem tud erről!
A hit sose-vásó talp a sose-haladónak.
Nem is jelkép, csak semmiség; ellene, ellene,
Ellene szegülök, és megtömlek döglött ebekkel,
Tonnaszám, értitek, tonnaszám kiszakítom mindazt, amit ti
grammokban sem adtatok nekem.
A kígyó mérge az ő társa,
Hű és ő becsüli valódi értéke szerint,
Testvérek, átkozott testvéreim, kövessetek bizalommal.
A farkasfog nem hagyja el a farkast.
A bárány húsa hagyja el.
A sötétben világosan látunk, testvéreim.
Az útvesztőben egyenes út
te diadalmad, te kínzó, folyató, tört fazék?
Csikorgó emelőcsiga, majd megérzed kifeszített kötélzetét a
négy világnak!
Hogy foglak én szétdarabolni!
[fordította Weöres Sándor]
2011. március 3., csütörtök
Ady Endre: Kis női csukák
Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
Nem leszek most már továbbat az útban:
Vizek vannak, ússzatok vizeken.
Nehéz halfogás volt ez a pár év itt,
Mert minden asszony
Egy szalasztott leányságnyit vénít
Önmagán és kiszemelt férfián.
Hajh: női csukák, ússzatok, faljatok.
Nekem már mindegy, elbocsátalak,
Te utolsó is, legkisebb szívemnek,
Képzelt arany-hal, kis senki leány.
Várnak a hozzád-méltó halak
S falánk szádon talán megpihennek
Más áldozatok.
Most elbocsátlak, kis női csukák.