Nagy Gáspár: Próza, hangolás közben

Akik belülről piszkolnak a fényes üvegre,
azok a nyár fölényével fölpumpált legyek,
s remegek, amint harsányan-hamis zümmögéssel
átlövik az októbervégi szoba csöndjét.
De kívülről ciripelek én - kufsteini vermek alján,
leoltott lámpájú városok főterén, sorompók
tövében; hangomba-szerelmes hangtompítókkal -
én a tücsök, és örvendek, ha enyhe időt meg
méteres havat egyszerre ígér, s cserébe csupán
lábujjlenyomatokat kér tőlem - egyelőre - a Tél.

Nagy Gáspár: Automata-álom

évek múlva Martin Sorescunak

Ha bedobom az első
kétforintost vagy más kerek fémet
kijön a meghűlt vérszínű málna
és nekem is bedagad a torkom

Ha bedobom a második
kétforintost vagy más kerek fémet
kijön egy képernyősített halkszavú
arc: mindent tudunk önről előre-hátra
az első sírástól a sírásókig

Ha bedobom a harmadik
kétforintost vagy más kerek fémet
kijön az egyik pofon-formájú variáció
és én megszámolom az ujjait melyek
egyenként is többször figyelmeztettek

Ha bedobom az életemet
mint ráadást vagy utolsó dobást
lehet hogy pillanatra felforrósodik
a lehűtött vérszínű málna s üresen
borítanak be az elronthatatlan automatából
kiutazó - "szövetkezetünk hulladék
anyagából" - feliratú fehér poharak