húzzátok csak le arcomról a zászlót, mert csikland:
temessétek el benne a macskámat, temessétek el ott,
ahol kromatikus kertem feküdt.
vegyétek le mellemről a pléhkoszorút, mert nagyon csörömpöl:
dobjátok oda a szobroknak az omladékon,
a szalagokat pedig adjátok a cafráknak, hadd cifrálkodjanak.
imádkozzatok a telefonba, de vágjátok el a drótot:
vagy csomagoljátok az imákat egy zsebkendőnyi prézlibe,
a pocsolya mafla halainak.
a püspök maradjon otthon, és igya le magát:
adjatok neki egy hordócska rumot,
kiszárad a torka a prédikációtól.
kíméljetek meg továbbá a síremlékektől és cilinderektől:
kövezzetek ki a pompás bazalttal egy lakatlan utcát,
utcát a madaraknak.
bőröndömben a sok összefirkált papír legyen a kis unokaöcsémé:
hajtogasson belőle a hídról szépen alásikló léghajókat,
mik a folyóba fúlnak.
ami még hátra van: egy alsónadrág, egy öngyújtó, egy szép opálkő
és egy vekkeróra, adjátok Kalliszthenésznek, az ószeresnek,
megfelelő borravalóval együtt.
eközben a test föltámadásának és az örök életnek
magam járok utána, ha nincs kifogásotok ellene:
ez az én dolgom, ugyebár? isten veletek.
az éjjeliszekrényben maradt még egypár cigaretta.
[fordította Kálnoky László]
Bob Dylan
10 éve