Hans Magnus Enzensberger: Végrendelet

húzzátok csak le arcomról a zászlót, mert csikland:
temessétek el benne a macskámat, temessétek el ott,
ahol kromatikus kertem feküdt.

vegyétek le mellemről a pléhkoszorút, mert nagyon csörömpöl:
dobjátok oda a szobroknak az omladékon,
a szalagokat pedig adjátok a cafráknak, hadd cifrálkodjanak.

imádkozzatok a telefonba, de vágjátok el a drótot:
vagy csomagoljátok az imákat egy zsebkendőnyi prézlibe,
a pocsolya mafla halainak.

a püspök maradjon otthon, és igya le magát:
adjatok neki egy hordócska rumot,
kiszárad a torka a prédikációtól.

kíméljetek meg továbbá a síremlékektől és cilinderektől:
kövezzetek ki a pompás bazalttal egy lakatlan utcát,
utcát a madaraknak.

bőröndömben a sok összefirkált papír legyen a kis unokaöcsémé:
hajtogasson belőle a hídról szépen alásikló léghajókat,
mik a folyóba fúlnak. 

ami még hátra van: egy alsónadrág, egy öngyújtó, egy szép opálkő
és egy vekkeróra, adjátok Kalliszthenésznek, az ószeresnek,
megfelelő borravalóval együtt.

eközben a test föltámadásának és az örök életnek
magam járok utána, ha nincs kifogásotok ellene:
ez az én dolgom, ugyebár? isten veletek.

az éjjeliszekrényben maradt még egypár cigaretta.

[fordította Kálnoky László]