Jevgenyij Jevtusenko: Kell, hogy kételkedni tudjunk önmagunkban

Hát szent az, ki szentekhez tolakszik magától?
Kétkedni önmagunkban nem szentségesebb?
Az tehetséges, ki visszahőkölni bátor
attól, milyen gyötrően tehetségtelen.

Mert kell, hogy kételkedni tudjunk önmagunkban,
hogy kínok konok fogói tépkedjenek,
s hogy az éji égbolt az ablakon bebújva
halántékunk csillaggal ütögesse le,

s a sikongó villamos a szobánkba rontva,
arcunkon végigszántson kerekeivel,
és hogy ama kötél, a horzsoló, otromba,
ablakba vágódjon szörnyen s elevenen.

Hogy jöjjön, ha más nem, a legócskább kísértet,
jöjjön a megtépázott, rongyos, jelmezes!
S bár talán igaz, hogy a kísértet is sértett,
az élőknél, tudom, sértettebb úgyse lesz.

Kell, hogy legyen bennünk halálos gyávaság, ha
megtörjük fecsegésünk unt hangzavarát,
s ha megborotválkozván, látjuk, mintha sápadt
arcunkhoz a sírhant zöld fűje ütne át.

Kell, hogy dadogni tudjunk, félrebeszélve,
kell kétségbeesés, ugrás a semmibe.
Mert korunkkal kereken most csak az beszélhet,
aki már kellőképpen kétségbeesett.

Úgy kell a gyávaság könyörtelennek lenni,
s kell hozzá megannyi apró könyörület,
ha álmesszi célokhoz kezdünk közeledni,
s talpunk alatt a sok csillag csipogni kezd.

Kell, hogy abbahagyva minden abrakadabrát,
felrobbantsuk magunk, s amíg más derül,
mi összekotorjuk a sok dirib-darabkát,
s kezünk alól ujjanként előkerül.

De te, ki felnyomakodtál szennyből a mennybe,
enyhülj mennyhelyeden s tűnődjél el, hiszen
amíg te is itt voltál lenn, igazi szennybe'
mennyivel kevesebb volt mindenütt a szenny.

Hitvány, ki kételkedni nem tud önmagában!
Magához a teremtő is olyat emel,
kit a legparányibb lépésnél is kirázhat
a bizonytalanság dermesztő hidege.

Jobb ütőeret felvágni konzervnyitóval,
Jobb padon aludni korhelyként, részegen,
mint az összkomfortos hit bármely alkotóban,
melyet büszkén saját fontosságába vet.

Áldott a művész, ki bolond indulatában
szétveri szobrait, ha kell, egy perc alatt,
ki fázik s éhezik, de nem hisz önmagában,
ki csalhatatlansága hitétől szabad.

[fordította Szilágyi Ákos]