Oravecz Imre: Birthday

It's after midnight,
the party guests are gone,
worn out by being sociable I'm sitting in the living room,
and thinking of my grandfather
I didn't know,

what did he feel like in Canada,
when he, too, reached the age of sixty
and looked ahead
as I have today,

did his heart tremble
when he saw the void awaiting him
after his children, aunt Anne and uncle Steve living in the same town
had wished him happy birthday,

or he didn't care
because he was a tough guy
and took everything the way it was
and no one visited him on that day,
the whole family despised him for his alcoholism
and he spent the whole day alone in his rented room,
pinned down by nasty arthritis,
his pains subdued only in the evening,
then he went down to the bar round the corner
and had a drink and some company?

Oravecz Imre: Változatok

Karambolozom a 21-esen,
mikor a kisfiamért megyek,
rosszul mérem fel a távolságot,
nem tudok visszatérni az előzésből,
belerohanok egy szembejövő kamionba,
és szörnyethalok,

a téli erdőn sétálok,
hirtelen elveszítem az emlékezetem,
és nem lelem a hazavivő utat,
összevissza bolyongok,
végül kimerülten leroskadok a hóra,
elalszom és megfagyok,

kiújul kamaszkori tébécém,
kiveszik a fél tüdőmet,
de a másik felét is megtámadja a kór,
nem segítenek a gyógyszerek,
nem kapok levegőt és megfulladok,

infarktusom lesz,
összeesem otthon,
és azonnal végez velem,
csak hetek múltán találnak meg,
a szomszédok arra figyelnek fel,
hogy folyton vonítanak a kutyáim,
értesítik a rendőrséget,
és az betöri az ajtót, a kaput,

érszűkület zárja el a lábaimban az ereket,
mindkettőt levágják,
először bokáig, aztán térdig, végül combtőig,
magamtehetetlenné válok,
szeretetotthonba kerülök,
egy idő után megelégelem,
hogy a tolókocsiba sem tudok segítség nélkül beülni,
és végleg ágyban maradok,
éjjel-nappal fekszem,
mígnem kétoldali tüdőgyulladást kapok,
és az elintéz,

elesem az udvaron,
mikor füvet nyírok,
eltörik a combnyakcsontom,
kórházba szállítanak,
protézist ültetnek be,
sikerül a műtét,
de nem használ a véralvadásgátló,
egy vérrög a szívembe jut, és megállítja,

agyvérzést kapok,
mikor vendégeim vannak,
mentőt hívnak,
az kórházba szállít,
lebénul a jobb felem,
megsérül a beszédközpontom is,
értem, mit mondanak,
de válaszképpen csak a bal kezem emelgetem,
pár nap múlva elvisz a következő sztrók,

rákos daganat nő a vastagbelemben,
honnan egyszer már kimetszettek egy karciómás polipot,
eltávolítják,
stómát alkalmaznak,
borzasztó az oldalamon a műanyag tasak,
melybe a béltartalom ürül,
a kemoterápiától kihull a hajam,
ijesztően lesoványodom,
az orvos biztat,
de áttét keletkezik,
nem várom meg a végét,
beveszem a titkon összegyűjtött altatókat,
és öngyilkos leszek,

sokáig élek,
fokozatosan leépülök,
testien, szellemien,
reszketeg leszek, foltos bőrű, szenilis,
de a megszokott környezetemben maradok,
a fiaim ápolót fogadnak mellém,
végelgyengülésben halok meg,
ülve, karosszékben.

Oravecz Imre: Artmann levelezése

Artmann ír Stockholmba Edvard von Ramsay naplopónak,
Artmann ír Edinburghbe Guidersleeve kisasszonynak,
Artmann ír Londonba Jane Heslop mozigépésznek,
Artmann ír Párizsba Craigwill lánykereskedőnek,
Artmann ír Criquevillebe Leopold pincértanulónak,
Artmann ír Karakorumba Mortimer Grizzleyworld de Vere likantropológusnak,
Artmann ír Lisszabonba lord Lister alvajárónak,
Artmann ír Mandrakba John Adderley Bancroft drakulakutatónak,
Artmann ír Pétervárra Fandagna cigányasszonynak,
Artmann ír Arhangelszkbe Koska kapitánynak,
Artmann ír Bécsbe Runtelzirg tenyérjósnak,
Artmann ír, stb.

mindenkinek ír valami szépet,
és elküldi a leveleket,

és megkapja őket
szép sorban

Paul Celan: Egy táj vázlata

Gömbsírok, lent. Körös-
körül egynegyedes ütemben az esztendő lépte
a meredélyen.

Láva, bazalt, világszív
izzította kőzet.
Forrástufa,
melyből nekünk a fény fakadt,
a lélegzet előtt.

Tenger porlasztotta, olajzöld
a járhatatlan óra. Közép-
tájt, szürke
kőnyereg rajta,
elszenesedve, kidudorodva
villog a csillagos
állati homlok.
Pályatestek,
útperemek,
lerakóhelyek,
törmelék

Fényszökés, mérhető, a
bogáncsformából:
némi
vörös némi
sárgával beszélget.
Kétségbeesett tekinteted
légfátyla.
Az utolsó
lovagló homokszem.

(A kertek
a lapályon, hajdan, a
morva mező, az
árvalányhaj
megmosolygott szava.
A halott körhinta, koccanás.
Keringtünk
tovább.)

A lovagló homokszem, a
ráfüggesztett tekintet.
Az óraajtó és
csapódása.

[fordította Oravecz Imre]

Oravecz Imre: A harmadik világ pusztulása

és megelégeli Taiova
az emberek mohóságát,
amiért mind több jószágot akarnak,
és megsokallja Taiova
az emberek jószágát,
amiért mind nagyobb mohóságra vetemednek,

és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és megtölti tarisznyájukat kukoricakenyérrel,
és mindenható kezével
biztonságos helyre,
vastag nádszál üregébe dugja őket,

és parancsot ad helytartójának, Szótuknangnak,
és Szótuknang fölvonja az ég vizeinek redves zsilipjét,
és az ég vizeinek redves zsilipje
hömpölygő árt zúdít a harmadik világra,

és eltűnnek a széles síkok,
és megtelnek a tágas völgyek,
és alámerülnek a magas hegyek,

és megfullad a harmadik világ színe: a piros,
és megfullad a harmadik világ ásványa: a réz,
és megfullad a harmadik világ iránya: a kelet,
és megfullad a harmadik világ növénye: a dohány,
és megfullad a harmadik világ állata: a szarvas

Oravecz Imre: A második világ pusztulása

és megelégeli Taiova
az emberek gőgjét,
amiért testük központjaival visszaélnek,
és megsokallja Taiova
az emberek állhatatlanságát,
amiért földi útjaikon eltévelyednek,

és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és jó meleg ruhát ad rájuk,
és gondviselése erejével
biztonságos helyre,
hatalmas jegesmedvebarlang mélyére rejti őket,

és parancsot ad helytartójának, Szótuknangnak,
és Szótuknang összegyűjti a mindenség minden hidegét,
és a mindenség minden hidege
kövér jeget hizlal a második világra,

és elpattannak az erős zátonyok,
és összetörnek a tömör szigetek,
és meghasadnak a szilárd földrészek,

és megfagy a második világ színe: a kék,
és megfagy a második világ ásványa: az ezüst,
és megfagy a második világ iránya: a dél,
és megfagy a második világ növénye: a fenyő,
és megfagy a második világ állata: a borz

Oravecz Imre: Az első világ pusztulása

és megelégeli Taiova
a sok gonosz cselekedetet,
ami elűzi az emberektől az állatokat,

és megsokallja Taiova
a sok helytelen beszédet,
ami egymás ellen fordítja az embereket,

és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és megnyitja bölcsességük csukott kapuját,
és felhő és csillag segélyével,
biztonságos helyre,
óriási hangyazsombék méhébe vezérli őket,

és parancsot ad helytartójának, Szótuknangnak,
és Szótuknang kinyitja a tűzhányók hólyagos száját,
és a tűzhányók hólyagos szája
fortyogó tüzet okád az első világra,

és megolvad a kemény föld,
és fölforr a hideg víz,
és kiszárad a párás levegő,

és elég az első világ színe: a sárga,
és elég az első világ ásványa: az arany,
és elég az első világ iránya: a nyugat,
és elég az első világ növénye: a négylevél,
és elég az első világ állata: a kígyó

Oravecz Imre: Az erdészet föltámasztása

hajnalodik,
harmat csillog a léckerítésen,

fölkel a felesége mellől,
csöndben fölöltözik,
és távcsővel, botszékkel,
puskával, tölténnyel,
bárcával, jelzőbaltával fölszerelve
világosszínű nyári egyenruhában kilép a kiskapun,
és szemlére indul az erdész,

hamar letér a kitaposott gyalogútról,
átvág egy levegős nyiladékon,
és a sűrűben folytatja útját,

időnként megáll, és körülnéz,
figyeli a fákban a növekedést,
figyeli a korhadást magában,

megkeresi és szétrugdossa a vadorzók csapdáit,
de gondosan kikerüli az ehető gombákat és gyógynövényeket,

néha talál egy-egy tisztást az életében,
kisimítja rajta a mohát, ahol meggyűrődött,
fölállítja rajta a füvet, ahol lefeküdt,
de ez egyre ritkábban esik meg vele,

keresztez egy friss vágást,
és szavak nyomulnak a tudatába:
dorong, rönk, tuskó, forgács,
de kitessékeli őket,
és helyet csinál néhány fiatal csemetefanévnek,
aztán továbbmegy,

egyenként elaltatja a baglyokat,
és sorban fölkölti a vaddisznókat, szarvasokat, nyulakat és rigókat,
és kidörzsöli a szemükből az álmot,

és visszatér az erdészházhoz,
előveszi a mellényzsebből az óráját,
rápillant, és fakereskedők, napszámosok és rőzseszedők jelenlétében
megnyitja az erdei napot