Valahol van egy hiány, ami erő is,
van egy ugrás, ami csak egyszeri,
valahol egy vízesés nem hagyja magát befogni,
vagy állat összerogyásig menekül
s bizonyosságát a rácsnak sose éri el.
(Valahol, mondani milyen könnyű, valahol)
Valahol
fekete méz pereg ágy sodronyából, zongorából,
telefon csörög egy odvas fában,
sík mentén mászik egy árva kéz.
Valahol menekül, egy kutya menekül
guruló hordóabroncson át,
patkányként a tőke fial szaporán,
erdő gyászol napnyugtába siető folyót,
régi temető fekszik feledve,
apró halálfejek nőnek a fákon.
Szobrok vannak valahol,
szobrok, nem tudnak elaludni hajnal előtt,
a harcosok lándzsát nyelve nem tudnak elesni,
hold, sebesült orca, locsogó ferde száj,
valahol egy élet, csupa varrat, bennefeledve a tűk.
(Milyen könnyű mondani, valahol)
[fordította Nagy László]
