Samuel Beckett: -

jó jó van egy ország
ahol a feledés ahol a feledés terhe
lágyan gubbaszt a névtelen világokon
ott a fej hallgat ott ember néma a fej
és nem tudja az ember semmit nem tud az ember
meghal a holt ajkak éneke
a homokfövenyen barangol
nincs semmit megsiratni

magányom ismerem ugyan őt alig ismerem
van időm azaz mondogatom magamnak van időm
de micsoda idő kiéhezett csont kutya idő
szüntelen kisápadó ég ideje napsugár szemernyi
ideje mely reszketve hunyorogva szállong föl
fekete esztendők mikronjaiban

azt akarjátok menjek Á-ból B-be nem tudok
nem tudok útrakelni nyomdok nélküli országban időzöm
igen igen szép dolog az ott a maguké egészen szép dolog
hogy mi az arról többé ne kérdezzenek
spirálok percek pora ami egyremegy
a némaság a szeretet a gyűlölet a némaság a némaság

[fordította Báthori Csaba]