Tarasz Sevcsenko: Napok múlnak és éjek múlnak...

Napok múlnak és éjek múlnak,
Halkan tűnik a nyár, zizeg
Száraz levél közt. Pillák húnynak,
Minden gondolat szendereg;
Elalszom, s nem tudom, mivégre:
Élet ez, vagy életem vége?
Bolygok, egy világ terhe nyom
És nincs könnyem, se mosolyom.

Sorsom, hol vagy? Sorsom, hol vagy?
Várlak élet-hosszat...
Ha nem adsz jót, Uramisten,
Küldd reám a rosszat!
Csak ne hagyd, hogy a bolyongó
Váltig alva-járjon,
Korhadt rönkként elkallódjék
E széles világon!
Adj életet: legyen szívem
Szerelemmel áldott,
Vagy felgyújtom, elhamvasztom
Az egész világot!
Keserves sors vasbéklyóban
Meghalni sötétben...
De aludni, de aludni
Még nehezebb nékem,
Nyomtalanul és örökre
Elmúlni! Egy lélek,
Egy hű szem se kísérné, hogy
Pusztulok, vagy élek.
Sorsom, hol vagy? Sorsom, hol vagy?
Várlak élet-hosszat...
Ha nem adsz jót, Uramisten,
Küldd reám a rosszat!

[fordította Weöres Sándor]