Tandori Dezső: St. Severin összefüggéstelenül meghal

Madarak bukkannak fel álmaimban.
A kolibri-méretű verebek
ma éjszaka a redőnyréseket
találták meg, s egyszerre négy is itt van,

és nyugodtan megvárja, hogy befogjam,
így sorra négyet beemelgetek
a szobába, ott virágcserepek,
könyvek közt tűnnek el, most már valóban

csak a külső párkány volt hátra. Egy
vak kéznyújtással még két verebet
fogtam meg kint. Az egyik már halott

volt; nem halott, de ahogy óvatos
pillantást vetettem rá, a nyakán
volt valami kocsonyás. Nézne rám!

gondoltam, s mint a többit, tenyerembe
vettem; legördült és hanyatt terült;
néztem tovább, a szemét hártya fedte,

tudtam, meghal; és akkor penderült
egyet jobbra, egyet balra, platán-
levélként nyújtózott el, hosszú csőre

még nyílt, csukódott, színe vöröses
volt, bordós, feküdt, mint egy kis alán
lovag Pápua-földre elvetődve.
Nem is történhetett vele csak ez.