Szijj Ferenc: Kenyércédulák - Péntek

Mint egy hosszú, lebegő, végül felfelé,
távolba tűnő metszés belső szervek között,
úgy haladt el a vonat a felüljárón.
Meghallottam magam mögött a hangját,
s hátranéztem. És mintha csak az idő
telt volna el azóta, hogy én is ott utaztam.

Belső tudományok között a kétely.
A jókora súly a fejben, amely csak számtanilag
létezik, mégis egyik pillanatról a másikra
képes lyukat radírozni a halálfejes tapétára,
mint egy kenyérgombóc, és akkor rajtam át néznek
engem mindig mások, akiknek mindegy.

És innen már nem esik messze,
hogy egy kifordított meddőbányában járok-
kelek, botladozom, és alig bírom elviselni
a sejtelmes fényű üregekből áradó
hallelujját, amelyben dupla vagy
semmire biztatják egymást a beavatottak.