Élünk a tágas házban:
a porszívó bőg,
legeli a szőnyeget,
duzzadt tőgye lötyög...
Éjszaka a falakról,
lapos-képű csűrbaglyok,
kapcsolók bámulnak; fény
érleli a villanykörtét.
Esse az létezni – Berkeley tudta
a tárgyak szelíd iróniáját,
nevetést fakasztó, mókás hazugságaik
– már amennyiben hiszünk a szemünknek.
Napi dolgok. Tárgyak
a szokásos holmik múzeumában.
Két karjanincs liliputi királynő
elnököl, figyeli az óriás fürdőzését,
aki illatosított tojásokkal
csal horogra síkos kubista halat.
Egy másik: jógi a súrolókefén. A víz
fájdalommentesen töri a meggörbült Picasso-lábat.
Sorban állnak a ruhák a gardróbban,
visszhang a szemnek, avagy euklidészi pörpatvar.
A falitelefon cvikkert visel
még sötétben is, a zsinór
orthodox zsidó.
Kezdődik a nap.
A tejesember pingvineket cipel
csörömpölő atonális zajjal.
Koccintó kupák emlékeznek meg
Jenkins Fülének Háborujáról.
Az óriás, gondolkodás nélkül,
rátesz a polipra egy teáskannát.
[fordította Petri György]
Bob Dylan
11 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése