Wilhelm Müller: A kintornás

Kinn a faluvégen
áll a kintornás,
dermedt kézzel forgat
egy dalt, soha mást.

Meztélláb a jégen
fel-alá topog,
tányérjába krajcárt
senki sose dob.

Nem hallgatja senki,
nem is látja meg,
csak ebek ugatják
meg az öreget.

Hagyja, menjen minden,
ahogy sora jár,
forog a kar, és a
verkli meg nem áll.

Bűvös öreg ember,
hadd tartsak veled,
játsszad masinádon
énekeimet!

[fordította Petri György]