Hetvenkét éves lettem.
Gondoljátok meg
egy szerény mezővároska fia
se bú se bá elindul világgá
hogy rendet teremtsen a
látható és láthatatlan dolgok között
mivel semmit sem talált helyénvalónak.
Gyalog kocsin vonaton
iparkodtam a cél felé
amit nem ismertem.
Az ártatlan lélek első nagy kalandja
s íme zsákomba raktam
mindazt amivel találkoztam
eget és földet szellő susogását
verseim sorait szegénységem hideglázát
szeretőim szép szemének fényét.
Hetvenkét éves lettem
és ma sem vagyok más
mint aki voltam.
Semmi sem elégít ki
semmit sem találok a helyén.
Lám hát a nagy kaland még nem fejeződött be
de már nem loholok erre-arra
fejetlenül.
A csukott ablak mögött ülök
mint ha kicsit fáradt lennék.
Sokat cigarettázom
s arra a lányra gondolok aki gyerekkoromban
a szederfa alatt ült
kék gombokat hímzett
fehér vászon terítőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése