Petri György: Tengerparti elég

Te női mivoltod fogyatkozásával

küszködsz verejtékezve – hosszú kín,

mert nagyon nő vagy –, én meg a

férfiasságom maradékát őrizgetem:

döntőképesség, gyors ügyintézés, szükség esetén erély,

ilyesmikre gondolok csupán, a hím

elrestült bennem, és nem is restelkedik

petyhüdöttségén. Ész? Még egy kevéske.

Erő? Annyi sem. Oly szent akarat?

Nyista. Nuku. Már egy szemernyi sem.

Úgy értem, hogy nem szent. Bátorkodom

szorítkozni a természetes önzésre

(bármit is értsünk azon, hogy „természetes”).

Fiatal hölgy nem kell: vagy lelkes liba,

vagy pedig csak a pénzemre pályázik.

Te csak beosztani akarod a pénzemet meg engem is,

de tapintatosan. Tehát viseltes bár, de elviselhető vagy

(elvben és többnyire): ez most egy bók volt.

Mondhatnám: tárgyilagos és visszafogott

szerelemnek megemésztő tüze bánt,

s minő egybeesés! kedvenc virágod a tulipánt.

Én penig alkoholista vagyok, mint Cs. V. M.,

csak én testben jutottam el a kupresszusos partokra,

nem a gümőkór lázhullámain.

E sorokat is egy olajfák övezte,

tengerre néző teraszon írom.

Petőfi meg sohasem látott tengert,

ami mégiscsak égbekiáltó disznóság

(már ha volna értelme beleüvölteni

Isten vattával bedugott fülébe).

Shelley belefulladt. Én a kelleténél jobban úszom.

Van pénzem. Mi rosszat mondhatnék még magamról?

Ritkán tisztálkodom, gyakran piszkoskodom.

Van étvágyam és ízlésem, szeretek

középnagylábon élni (ez elkerülhetetlen is,

mert negyvenhármas lábam van), sőt,

minden megszorítás és peremfeltétel

nélkül szeretek élni, csak úgy, mint az állat.

Ráadásul a haláltól sem félek.

Egyfajta orvosi kíváncsisággal

regisztrálom az életfunkciók

fokozatos apadtát/megszűnését.

Wittgenstein megkerülte a problémát

(„A halál nem eseménye az életnek.”)

a lapos definíciós megoldásával.

Na de a haldoklás. Az bizony

esemény. Méghozzá a javából!

Mennyi izgalmas és tovább nem adható tapasztalat!

Hozzá fogható csak egyszer akad.

Hogy képzelhetném, hogy mindezt megúszom

s e törekvő világban lehetek

szándéktalan, szelíd és élveteg,

hogy békén sörözöm, vagy szürcsölöm az ouzóm,

és a megérdemelt büntetés elmarad.