Tandori Dezső: 1974 - XXX.

Aztán hazakerült-e az a nagy
medve a kórház melletti trafikból?
(S a szerző itt milyen hazára gondol?
– Esetleg egy karácsonyfa alatt…?)

S került-e tízféle borospalack
– így tervezte mindig! – abból a boltból
a kockás táskába? s haza? (E szótól
nem szabadulunk?) – Akárha lecsap

a villanyóra…! Földre hull az ágytál
zörömbölve. (Azután már nem keltél
fel; nem lett „haza”; s tényleg nem lett több tél,

amit még ott bent…) A szerző nem járkál
a trafik előtt, az önkiszolgáló
előtt. Így kerültünk ki egy kórházból.

Tandori Dezső: 1974 - XX.

Akárha egy mágneses hold megállna,
a naptáron a kis vaskarikát
megpróbáltam nem csúsztatni tovább:
könnyen ment! hogy most már csak egy számjegyre

tapadjon mindig. Aki arra járva
észreveszi, természetes: hibát
vesz észre s javít, némi habozás
után, vagy nyomban. A naptár gazdája

ilyenkor vagy ott áll, vagy visszatér,
és – nehéz megmondani, mit csinál.
(Mert ezt a dolgot ilyen egyszerűen

ő sem gondolta! Egy „nap”, egy „halál”
napja – nem, nem! No és ha csak szeszély…!)
(„Hát így törölnek el távollétünkben.”)

Tandori Dezső: 1974 - X.

Láttam az utolsó pépet a szádban –
láttam, hogy szinte azonnal megáll,
ha nem lökdösi lejjebb a kanál
– nem, nem a biztatás. Itt, a konyhában

törtem meg azt a gyümölcsöt, villával,
s bevittem neked (?), reggel. Délre már –
aznap estére – másnap hajnalán –
délelőttjén – szombaton! – akkor láttam

utoljára – kit is? aki még szombat
délelőtt (?), délután (?) –: így kavarognak
a jelzések, a jelölések, melyek

még vasárnap délig időt jeleztek,
jelöltek neked (?). Bárhogy is, a pép
lement. Üres torok, nincs maradék.

Havasi Attila: Himnusz

Az ember bűzlik szüntelen
a vértől, mint a hentes.
Csak az én Uram bűntelen,
minden mocsktól mentes.

Csak az én Uram illatos,
nincs köztünk földi mása.
Az ember bűzlik, mint a fos:
ez immanens vonása.

e. e. cummings: Egy ember...

egy ember rablók kezébe esék
s az út szélén feküdt hanyatt
ruhája hitvány szóbeszéd
fején a gúny kerek kalap

sorsa lett e többé de nem
kevésbé szabad este hogy
lakozzék arcán szüntelen
vigyor míg józansága fogy

legeltették a szemüket
rajta derék városlakók
s szuperpolgári hevület
keresett új látnivalót

mert rózsaszín hányás fagyott
patakjából nézett szeme
fel vakon mint kinek dehogy
akaródzik fölkelnie

mellényén hevert fél keze
másik szemét közt matatott
míg slicce egy komoly s laza
gombot némán felmutatott

Róla hányást törölve le
átkaroltam rém üldözött
úgy támolyogtam át vele
millió billió csillag között

[fordította Kálnoky László]

Samuel Beckett: Serena III

rögzítsd e szépségkampót e palettán
a végső lehet az ember sose tudja

vagy hagyd el a nőt ő az Édenkert és aztán
plüss szűzhártyák a szemeden

vagy a Butt-hídon pironkodj szégyenedben
mammae elegyes hegy-völgyei
húzd föl a holdadat tiéd csakis a tiéd
föl föl föl az esthajnalcsillagig
bukj le a fő-gazométerig
Siralomvölgyben vadonatúj megtestesülés
bukj le a kicsi bíbor
imaházra
valami Mária-szív
a Bull s a Pool Beg soha nem elegyednek
ezen a földön

viszont iszkolj onnan szöcskekocsányon
tépj paripát a Viktória-hídon úgy helyes
settengj lopakodj a Ringsend Road mentén
Irishtown Sandymount rejtély találd meg Pokol tüzét
trillió szigma-firka a Merrion falakon
Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó az Ujja
megkaparintott csajok vetkőzéskor isteni ötlet
a Bootersgradon szél- s hullámtörő
deres sirályokat pánikol a dagály
sipircre pereg láng szivedben a homok
ne bújj el sziklaszirtre mozogj tovább
mozogj tovább

[fordította Báthori Csaba]

Bertolt Brecht: Forró nap

Forró nap. Írómappával a térdemen
ülök a kerti házban. Túl a réten
egy zöld csónak bukkan szemem elé. Farában
vaskos apáca vaskos öltözetben. Szemközt
vele öregecske férfi fürdőruhában, alighanem pap.
Az evezőpadon ülve teljes erőből evez
egy gyerek. Mint a régi világban - tűnődöm -
mint a régi világban.

[fordította Garai Gábor]