Tandori Dezső: 1974 - XX.

Akárha egy mágneses hold megállna,
a naptáron a kis vaskarikát
megpróbáltam nem csúsztatni tovább:
könnyen ment! hogy most már csak egy számjegyre

tapadjon mindig. Aki arra járva
észreveszi, természetes: hibát
vesz észre s javít, némi habozás
után, vagy nyomban. A naptár gazdája

ilyenkor vagy ott áll, vagy visszatér,
és – nehéz megmondani, mit csinál.
(Mert ezt a dolgot ilyen egyszerűen

ő sem gondolta! Egy „nap”, egy „halál”
napja – nem, nem! No és ha csak szeszély…!)
(„Hát így törölnek el távollétünkben.”)