Egész úton München felé
Azon gondolkodám,
Miként fogom üdvözölni
Az én Veronikám?
Ezernél szebb gondolat rajzott
Lüktető agyamban.
De egészen másképpen lévén,
Amint őt én meglátám.
Ő kitárt karokkal röpült felém
Csókolva engem szaporán.
És én elfeledtem minden szépet
Mit útközben kigondolám
Lehunyt szemmel, őt átkarolva
Csókjait csókjaimmal viszonzám.
S egymás ajkán önfeledten
Csüngtünk, mint két szerelmes pár.
Bob Dylan
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése