Reggeli edények csörömpölnek alagsori konyhákban,
S az utca letaposott széle mentén,
Tudom, hogy szobalányok nyirkos lelke
Csüggedten sarjadzik cselédkapukban.
A köd barna hullámai fellöknek felém
Az utcamélyből torzult arcokat,
S egy sáros szoknyájú nőből kifacsarnak
Egy céltalan mosolyt, mely leng a levegőben
S szertefoszlik a magasban a háztetők között.
[fordította Vas István]
Bob Dylan
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése