Benjamin Péret: Ezerszer

A gázgyár aranysárga romjai között
egy tábla csokoládét találsz
mely elmenekül közeledő lépteidre
Ha olyan gyorsan futsz mint egy tubus aszpirin
akkor messze magad mögött hagyod a csokoládét
mely a tájat földúlja
egy lyukas cipő módjára
melyre útiköppenyt hajítanak
nehogy megijesszék a járókelőket
e meztelenség látványával
mely megvacogtatja a rizsporos dobozok fogait
és lehullatja a fák leveleit
mint a gyárkémények
A vonat megállás nélkül elhalad
a jelentéktelen kis állomás előtt
mert nem éhezik és nem szomjazik
mert esik az eső és nincsen esernyője
mert a tehenek nem tértek még haza
mert bizonytalan az út és nem akar
részegekkel vagy tolvajokkal
vagy zsarukkal találkozni
De ha a pacsirták
sorban állnának a konyhaajtónál
hogy megsüttessék magukat
ha a víz ellenállna
nem keveredne a borral
és ha öt frankom lenne
Akkor valami új történne a nap alatt
lenne kerekes kenyér
mely lerombolná a csendőrkaszárnyákat
lenne szakállfaiskola
ahol a verebek selyemhernyókat tenyésztenének
lenne egy kis fagyos lampion
tenyerem gödrében
sárga mint egy tükörtojás
és olyan könnyű hogy a cipőm talpa
elrepülne mint egy álorr
úgy hogy a tenger mélye
telefonkabin lenne
ahonnan összeköttetést
nem kapna soha senki

[fordította Parancs János]