Orbán Ottó: E tenger-tőzsde részvényesei

E tenger-tőzsde részvényesei
gyöngy koponyák, magházas ölek;
tavasz szoknyáján szűz bogáncs,
május köd-ködmönén szirom-sújtás,
mert kivirít az örökzöld penész,
arany mennyet hasít a pörgő kórház,
és nyakig a születés szemetében
tövis gereblyézi a poros csillagot.

E fű-kaszinó részvényesei
napfényes hülyék, ólmos Hekaték;
csavaros bírák vallató csigáin
halál-rozsdát izzad a szivacsos szív
és kiköpi az édes ég anyatejét
a föld havas melleit maró csecsemő:
telet vacog a mechanikus erdő,
bakancsos szél tapos az ablak avarán.

E tajték-üzlet részvényesei
tündér ravaszak, kecses konokak,
szerencse zsombékján győz eres gyökerük,
elméjük lombos mint a tölgy
és csókjuk zománcos fehér fogója
átharapja a végzet vezetékét:
nincs királyibb koldus a szeretőknél
sörényük lobog mint a nap haja.

E rög-rulett részvényesei
csontjukat vesztik, porukat nyerik;
sír parazsába pólyál az idő,
de kétmilliárd sejt sötétjéből,
– veríték földje ez, mézes mező! –
ős virrasztó, a bakter vers kiált:
húsveteményt kapálj, mezítlábas vér,
csengj, csörögj, világ aranya, nyár!