és hulltak a lények és esőztek; és nagyon-nagy or-
sókon fonódott az elvékonyodó ondószál
és aláperegtek a lények a permetező ikraesőben és
leestek a gyíkok a csíkok a vízicsiklók és ellebegett
a csikóhal-csatasor
és nyiladoztak az ajakhalak és tátogtak a farkasha-
lak és világítottak a kantárhalak és ütöttek a sajgató-
halak és kiábrázolódtak a mindenféle víz-alatt-bók-
lászó bálványok szájjal előre a fenséges-förtelmes to-
longásban
és fellökte teremtményeit a lények morgó forgója
a sárga sárvulkánok forró vidékén és dobódott lelkes
vassarkantyú és lökődött lelkes sziklagurulantyú
vese-pát korund-zúza horzsa-gyomor és minden
siserák függeszkedő szemükkel fél-előre és az apoka-
tasztázis pantón iránt
és feliramkalimpált a gránátbumeráng lelkes lénye
és visszaesett és fellámpakalimpált a bombaziliszkusz
lelkes fénye és visszalebegett és felhármatszikrázott a
világítóféreg lelkes párája és visszahanyatlott és el-
apadtanak és alámentek a lénytelenítő maróval-pe-
zsegő tekenőjén és eltűntenek a maróban
és ment az emberlény mozdulatlan és nem moz-
dult a hátára fordított
és bezáródott vele a zsilip és beékelődött a véle
tengerző maró nyákban holott a halotti kopoltyú
véle leveleg
bölcsen és mulyán a gyász maflái mellétették a
gyász öreg tudományát kinek kövérjével eltelvék a
gyász minden fő mamlaszai és nyírettyű-kerekével
megkordították a gyász orgonákulumát
és felfeszegeték a száját és belekopácsolták amaz
Elő-Lény minden csicsergő dícséretét ki a lényszerző
de ő maga nem
és megállt a Corpus Hermeticum az ő garatján és
intelmes énekkel megabajogta a boldog bulldogok
kara de ő maga nem - és megrekedt az Oracula
Chaldaica az ő rágóján és töves mondatokkal táro-
gatta a kürti károgók kara de ő maga nem
hogy ő is felindulván elinduljon a távíróhuzalok
iramzuhanásán a tengelicével és a cinkével az apo-
katasztázis pantón iránt és hol a vég széle megfes-
lik belezubogjon szemébe-fülébe a döglésből meg-
éledő pleromatikus és olyigen nagyságos értesülés
kit csak a mamlaszi beavatott harmadik haja hajaz
de ő maga nem
és felforrósodik a szárazlég az emberlény utolsó
kamaráján hol a rostély pogácsasütője belesüti a há-
tára fordított utolsó bélyegér és a halotti kopoltyú
felleveleg
és aki eddig néki a fonák arcát mutatta és akinek ő
is miaculum miaculorum minden molekulájával oly
eljajgathatatlan meztelen: a tűzelem megemelkedik
vele hogy különbolyhozott minden pernyéjével fel-
vöröslőn t ú l l á s s o n ameddig ember imádása
elér: a szolgalegény istenen kinek szolgalakása a
Hold te alantas demiurgoszodon föld népe túlon
túlra a plerómában lakozóra rá egyenest
de ő nem
és hulltak a lények és esőztek; és nagyon-nagy or-
sókon fonódott az elvékonyodó ondószál
sókon fonódott az elvékonyodó ondószál
és aláperegtek a lények a permetező ikraesőben és
leestek a gyíkok a csíkok a vízicsiklók és ellebegett
a csikóhal-csatasor
és nyiladoztak az ajakhalak és tátogtak a farkasha-
lak és világítottak a kantárhalak és ütöttek a sajgató-
halak és kiábrázolódtak a mindenféle víz-alatt-bók-
lászó bálványok szájjal előre a fenséges-förtelmes to-
longásban
és fellökte teremtményeit a lények morgó forgója
a sárga sárvulkánok forró vidékén és dobódott lelkes
vassarkantyú és lökődött lelkes sziklagurulantyú
vese-pát korund-zúza horzsa-gyomor és minden
siserák függeszkedő szemükkel fél-előre és az apoka-
tasztázis pantón iránt
és feliramkalimpált a gránátbumeráng lelkes lénye
és visszaesett és fellámpakalimpált a bombaziliszkusz
lelkes fénye és visszalebegett és felhármatszikrázott a
világítóféreg lelkes párája és visszahanyatlott és el-
apadtanak és alámentek a lénytelenítő maróval-pe-
zsegő tekenőjén és eltűntenek a maróban
és ment az emberlény mozdulatlan és nem moz-
dult a hátára fordított
és bezáródott vele a zsilip és beékelődött a véle
tengerző maró nyákban holott a halotti kopoltyú
véle leveleg
bölcsen és mulyán a gyász maflái mellétették a
gyász öreg tudományát kinek kövérjével eltelvék a
gyász minden fő mamlaszai és nyírettyű-kerekével
megkordították a gyász orgonákulumát
és felfeszegeték a száját és belekopácsolták amaz
Elő-Lény minden csicsergő dícséretét ki a lényszerző
de ő maga nem
és megállt a Corpus Hermeticum az ő garatján és
intelmes énekkel megabajogta a boldog bulldogok
kara de ő maga nem - és megrekedt az Oracula
Chaldaica az ő rágóján és töves mondatokkal táro-
gatta a kürti károgók kara de ő maga nem
hogy ő is felindulván elinduljon a távíróhuzalok
iramzuhanásán a tengelicével és a cinkével az apo-
katasztázis pantón iránt és hol a vég széle megfes-
lik belezubogjon szemébe-fülébe a döglésből meg-
éledő pleromatikus és olyigen nagyságos értesülés
kit csak a mamlaszi beavatott harmadik haja hajaz
de ő maga nem
és felforrósodik a szárazlég az emberlény utolsó
kamaráján hol a rostély pogácsasütője belesüti a há-
tára fordított utolsó bélyegér és a halotti kopoltyú
felleveleg
és aki eddig néki a fonák arcát mutatta és akinek ő
is miaculum miaculorum minden molekulájával oly
eljajgathatatlan meztelen: a tűzelem megemelkedik
vele hogy különbolyhozott minden pernyéjével fel-
vöröslőn t ú l l á s s o n ameddig ember imádása
elér: a szolgalegény istenen kinek szolgalakása a
Hold te alantas demiurgoszodon föld népe túlon
túlra a plerómában lakozóra rá egyenest
de ő nem
és hulltak a lények és esőztek; és nagyon-nagy or-
sókon fonódott az elvékonyodó ondószál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése