József Attila: (ajánlás, saját magának)

József Attila, hidd el, hogy nagyon
szeretlek; legalább is annyira,
mint a világot, a kedvesemet
és barátaimat. Hol vagy?
Sarkig kitárulnak a gyémántok
előttem, csókjaimba mágnesek
költöznek, pillantásaimtól resz-
ketve dagadnak az egek, mint
az elporladt fölfedezők vitor-
lái: és még mindig kérdezem:
Hol vagy?