Domonkos István: Majd-nem-vers

Várady Tibornak

mást kövess félelem
mássz rám közöny
súlyosbítsd alfelem kényelem
nyakörves ingerek
vereségekben pácolt zsigerek
dermedt kezek

szedjetek szét szedjetek szét

sminkelj tettetett lét
csukódj be imakönyv
rajtolj kifakult angyal
dőlj fúróiszapba harang
gagyogj mária a kapkodóruhádban
gyónások áhitat

szedjetek szét szedjetek szét

mást kövess hómező
bádogbögrén ujjlenyomat
könyörülj a konclesőkön
bölcső ringasd a csizmát
ágy melengesd a fegyvert
fal fogadd az ökölcsapást
padló a homlokot
közöny kényelem

szedjetek szét szedjetek szét

rántsd ki alólam hon a rétet
homokzsák tövében
homoríts honalapító
irányítsd pillantásunk
a csillagokra találat
lédús csók madárdal

szedjetek szét szedjetek szét

öblítsd a múltat a jövőbe
verd béklyóba a cselekvést remény
tétovázz jóakarat
dédelgesd üzemhibád lét
közöny kényelem

szedjetek szét szedjetek szét

maradj pártában dal
üssön rád új sebet
ismét a megismerés
orrvas tépj bele véknyába
dobogás reszkettesd meg
kis intarziás dobozát
a benne lapuló szerelmeseket barátokat
sziréna fékszó

szedjetek szét szedjetek szét

üzemeltesd az emlékezetet
szégyen
gyerekszemek kacsók

szedjetek szét szedjetek szét

találj karikagyűrűt
a combközi szakadék
iszapjában
verj gyökeret farzsebedben
csikló-báró
szaloncukor fenyőfa

szedjetek szét szedjetek szét

lapozz uram
a következő oldalon vagyok
követlek a pálma-pagonyban
hol bugyiillatot rakosgat
a szél szerte a padokra
tengerbe vezető lábnyomok hullámok

szedjetek szét szedjetek szét

becsület ürítsd ki
végképp a zsebem
cselekedj velem
véletlen helyezd kincsre
a kezem
álkulcsok érvek

szedjetek szét szedjetek szét

légy rátarti rázó hideg
húzd magadra a jelent
idomvas
lépteim add vissza járda
testem melegét
körmeimet beton
add vissza hangom sikátor
add vissza sár a vérem
vér az eget szemembe
vagy ne is
inkább

szedjetek szét szedjetek szét
szedjetek szét szedjetek szét
szedjetek szét szedjetek szét