mert harmincadik évem elközelgett,
és még mindig csak nyögök, forgolódok,
mint beinjekciózott halálraítélt,
mint zárkájukban a hülyére vertek.
– Az ideges hús baklövései,
erőlködött, huzavona szerelmek:
az elmúlásba ezt viszem magammal,
ha – pattanás, rohadt vér, meggyülemlett –
s jelenlétem felisszák, mint a vatta:
tények. S kerülök én is a kosárba.
De ti megéritek – ne féljetek –
gyönyöreit a minden-egyre-megynek,
hogy űzitek, menekülitek egymást,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése