Szunnyadozott az ásványokban
Előmászott az állatokból
Felhajnallott a jég-avarban
Káprázószerveibe ámult
Agyködeiből törvényt párolt
Kinyújtózott az idő mentén
évszázezrek lábujjkörmében
Ölt azt sejdítve hogy éltet
Piramist kőből koponyákból
Permet-próféta gépeket sarjadt
Szabad lépcsőkké szabdalódzott
Színezgette százféleképpen
halál-buzgárok bugyborékait
Látszatok fehér hálójában
kereste a fekete pókot
Hűlt helyeket ütött botjával
Mindegyebbre vett egyre mindent
Szülő bolygóját kibelezte
Magába tükröződött vissza
Aztán leszokott önmagáról
Agyát kozmosz-agyra cserélte
- És akkor ő lett...
- a világ!
Moccan az űrben... mintha élne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése