Eztán majd az erdőbe megyek,
a városokat eltemetem, s a melankólia késével
megfékezem az éjt.
Úrnapján a réteken át megyek majd,
s arcom a fűbe szorítom,
és ujjamat a föld torkába dugom.
De éjszaka tűz és só nélkül
térdepelek majd
kihalt hajlékom kövein,
keresve apámat -
A tehenek tőgyénél fülelek majd s hallgatom
a tejjel teli csöbrök susogását.
[fordította Erdélyi Z. János]
Bob Dylan
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése