Csokits János: Három változat a télről

Jósjelek sötét alapon -
uszályos, szűzi fénygolyó,
arany szemével rámragyog,
nem értem mit mond, mit üzen,
így vész el minden pillanat,
tündöklő, bíbor lüktetés,
aztán csontomra hág a tél.

Cirógass égő gondolat,
angyalszáj, csöndes lobogás,
ringass el barna félhomály,
rezeda csókja, őszi tűz:
országot rajzol a remény.

*

Jégözön ömlik szerteszét,
utunkra dől az éjszaka,
ahol mező volt, nincs remény:
noé szerencsés magvai
iszapba fagyva alszanak -
testvérek, bolygó véreim:
anyánk ezüstbe öltözött!

Cikázó gáz- és tűzvarázs:
a kő, a tenger lángra gyúl,
rügyezve nő a rémület,
riadt madárszem, űrhajók -
oszló gyönyörbe olvadunk.

*

Jajszó a semmi hőfokán -
udvar végében hófehér
akácfa kristály bütykei
narancsos fényben izzanak:
ígéret? inger? vagy talán
tétova lelkem lángol így
a sejtek foszló partja közt?

Ciklámen-, céklaszínű ég
alvó, tán alvadó vizén,
romlás tükrében láthatom:
reményem vásott gyöngyei
oldódó égen hunynak el.