Orbán Ottó: Ez a nyelő, légző mocsár

Ez a nyelő, légző mocsár,
ahol átlényegül a sár
balsorsát kelesztő kovásszá,
szűz ösztönné és szajha ésszé;
ez a nyál és vér szálloda,
melyben százmilliárd szoba
egy vendéget fogad, a bomlást,
hasonlíthatatlan hasonmást;
ez a gyönyör-balekja test,
lucsokba oltott építészet,
hol átragyogja az enyészet
a végesben a véglegest,
a vesztőben is a nyerőt,
holtában eleven erőt:
előre érzi a telet,
hol léket kap a képzelet
s fogas csillagon őrli roncsát,
a nyarat, szerelmet, szerencsét –
megtörik, eleven tükör,
ugat pórázán, amikor
az év, az idő tanuja,
lehúzza a fehér rolót
s belepi a hó hamuja
a győzőt és a gyászolót.