Gyolcsingben, mint a múmiák,
örök életre ébredek,
féllábon álló téli fák
vigyázzák lassú léptemet.
Fehér virágok kürtjei
fogadnak most már mindenütt,
mondják, nem voltam semmi sem
s én leszek eztán mindenük.
Így lát az ember, akinek
reménye régen elveszett -
halál is csak élő szemében
lehet ilyen nagy élvezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése