Tomas Tranströmer: Második számú gyászgondola

   I

Két aggastyán, após s veje, Liszt és Wagner, a Canal Grandenál
laknak együtt a nyugtát sose lelő asszonnyal, nejével a királynak,
Midasznak, aki mindent, amihez csak hozzányúl, Wagnerré alakít.
A tengervíz zöld hidege a palota padlóján közéjük felszivárog.
Wagner nyúzottnak látszik, jólismert paprikajancsi-arca fáradtabb,
                                                                               mint korábban,
az arca fehér zászló.
Súlyosva rakva a gondola életükkel, két menettérti jegy s egy
                                                                               darab egyszeri.

   II

Az egyik palotaablak kicsapódik s a váratlanul támadt huzatban
                                                             grimaszokat kell vágjanak.
Kint a vizen feltűnik a szemetesgondola, két egyevezős bandita
                                                                                     kanalazza.
Liszt most néhány akkordot jegyzett le, annyira nehezek, hogy
                                                        Páduába kellene küldeni őket
analízisre az ásványtani intézetnek.
Hullócsillagok!
Ahhoz túl súlyosak, hogy pihenni tudjanak, süllyednek,
                                          csak süllyednek át a jövőn s egészen le
a barnaingesek éveiig.
Súlyosra rakva a gondola a jövő halombagyűlt köveivel.

   III

Lőrések 1990 irányába.

Március 25. Nyugtalankodás Litvánia miatt.
Álmomban nagy kórházat látogattam meg.
Sehol semmi személyzet. Mindenki páciens volt.

Ugyanazon álomban volt egy újszülött lány is
ki teljesen összefüggő mondatokban beszélt.

   IV

Vője mellett, aki a kor embere volt, Liszt maga csak akár
                                                                molyette garndseigneur.
De ez álöltözet csak.
A mélység, mely kipróbál s elvet különböző álarcokat, éppen
                                                                        ezt jelölte ki neki -
a mélység, mely bejutni akar az emberekbe anélkül, hogy saját
                                                               arcát felfedné mielőttünk.

   V

Liszt abbé szokva volt ahhoz, hogy őmaga vigye útitáskáját, akár
                                                                               havaseső hullt,
   akárha nap sütött
s mikor majd meghal egyszer, nem kell, hogy valaki várja az
                                                                                     állomáson.
Egy kitűnő konyak enyhe illatfelhője ragadja majd magával
                                                                       sok teendője közül.
Mert mindig van tennivalója.
Kétezer csak a levele évente!
Az iskolásgyerek ő, ki százszor kell leírja a szót, hol hibát ejtett,
                                                             hogy végre hazamehessen.
Az egyszerű fekete gondola súlyosra van púpozva életekkel.

   VI

Vissza 1990-hez.

Azt álmodtam, hogy húsz mérföldet hiába autóztam.
Megnagyobbodott minden. A verebek nagyok lettek, mint a tyúkok,
s éneklésükbe belesüketültem.

Azt álmodtam, hogy a konyhaasztalra
zongorabillentyűket rajzoltam. S némán játszottam rajtuk.
A szomszédok pedig betértek, hogy hallgassák.

   VII

A zongora, amelyik az egész Parsifal alatt csak hallgatott
                                                                         (ámbár odafigyelt)
   ismét szóhoz jut végre.
Sóhajok... sospiri...
Mikor ma este Liszt játszani fog, egészen lenyomva tartja majd
                                                                             a tengeri pedált,
hogy felszálljon a tenger zöld ereje a padlón keresztül
                                             s egybefollyon a ház minden kövével.
Jó estét, gyönyörű mélység!
Az egyszerű fekete gondola súlyosra van púpozva életekkel.

   VIII

Azt álmodtam, hogy iskolába kellett volna mennem, de elkéstem.
A teremben mindenkinek az arcán fehér álarc volt.
Melyikük volt a tanár, nem lehetett megmondani.

[fordította Sulyok Vince]

A költő jegyzete a vershez: Az 1882/1883-as év fordulóján Liszt meglátogatta
lányát, Cosimát és ennek férjét, Wagnert, Velencében. Wagner néhány hónappal
később meghalt. Ekkoriban Liszt két zongoradarabot komponált, melyeket aztán
"Gyászgondola" címmel tett közzé. 

Tomas Tranströmer: Preludium

A felébredés ejtőernyős ugrás álmainkból.
Megszabadulva a fojtogató örvényből a reggel
zöldellő zónája felé süllyed az utazó.
Fellángolnak a tárgyak. A rezgő pacsirta
helyzetéből láthatóvá válnak a hatalmas
                                               fagyökérrendszer
föld alatt himbálózó lámpái. De a föld szinén
trópusi özönben burjánzik a zöld
felemelt karokkal hallgatva
egy láthatatlan szivattyú ritmusát. S az utazó
                                                               süllyed
a nyár felé, leereszkedik a vakító kráterekbe,
a nedves-zöld, a nap turbinája alatt borzongó
                                                           koroknak
aknáin át. Majd a pillanat lefékezi
e függőleges utazást és a szárnyak
a halászsas nyugalmává szélesednek a zuhogó
                                                              vizeken.
Bronzkori kürt
számkivetett hangja függ
a mérhetetlen fölött.

A nap első óráiban az eszmélet felölelheti a világot,
ahogy a kéz szorongatja a napmeleg követ.
A fa alatt áll az utazó. A zuhanás
után, a halál örvényein át,
tágas fény nyílik-e szét fölötte?

[fordította Thinsz Géza]

e. e. cummings: (love is more thicker than forget...)

love is more thicker than forget
more thinner than recall
more seldom than a wave is wet
more frequent than to fail

it is most mad and moonly
and less it shall unbe
than all the sea which only
is deeper than the sea

love is less always than to win
less never than alive
less bigger than the least begin
less littler than forgive

it is most sane and sunly
and more it cannot die
than all the sky which only
is higher than the sky

e. e. cummings: (this is a rubbish of human rind...)

this is a rubbish of human rind
with a photograph
clutched in the half
of a hand and the word
love underlined

this is a girl who died in her mind
with a warm thick scream
and a keen cold groan
while the gadgets purred
and the gangsters dined

this is a deaf dumb church and blind
with an if in its soul
and a hole in its life
where the young bell tolled
and the old vine twined

this is a dog of no known kind
with one white eye
and one black eye
and the eyes of his eyes
are as lost as you'll find

drMáriás: Hatalom

ha nincsen hatalmam
a villamoson félrelöknek
fáradt-olajat röhögve a fejemre kennek
fülemet sárhányóval átszúrják
horgász-damillal kifeszítve rángatják

ha viszont hatalmon vagyok
meglepõ módon
fárasztóan méltatnak
és a hátsó fertályt
behunyt szemmel
kínos alapossággal
és félelemkeltõ átszellemültséggel
zománcosra csókolgatják

az átmeneti idõszakok nyugodtak
mert ilyenkor
lehúzom a redõnyt
szlovák detektívzenét hallgatok
és hülyérezavargászom ágyamban
a vonzó Micimackót

Tandori Dezső: St. Severin összefüggéstelenül meghal

Madarak bukkannak fel álmaimban.
A kolibri-méretű verebek
ma éjszaka a redőnyréseket
találták meg, s egyszerre négy is itt van,

és nyugodtan megvárja, hogy befogjam,
így sorra négyet beemelgetek
a szobába, ott virágcserepek,
könyvek közt tűnnek el, most már valóban

csak a külső párkány volt hátra. Egy
vak kéznyújtással még két verebet
fogtam meg kint. Az egyik már halott

volt; nem halott, de ahogy óvatos
pillantást vetettem rá, a nyakán
volt valami kocsonyás. Nézne rám!

gondoltam, s mint a többit, tenyerembe
vettem; legördült és hanyatt terült;
néztem tovább, a szemét hártya fedte,

tudtam, meghal; és akkor penderült
egyet jobbra, egyet balra, platán-
levélként nyújtózott el, hosszú csőre

még nyílt, csukódott, színe vöröses
volt, bordós, feküdt, mint egy kis alán
lovag Pápua-földre elvetődve.
Nem is történhetett vele csak ez.

Richard Brautigan: GROUP PORTRAIT WITHOUT THE LIONS available light

MAXINE
Part 1

No party is
complete
without you.

Every body
knows that.

The party
starts when
you arrive.

ROBOT
Part 2

Robot likes to sleep
through long lazy summer afternoons.
So do his friends
with the sun reflecting
off them like tin cans.

FRED BOUGHT A PAIR OF ICE SKATES
Part 3

Fred bought a pair of ice skates.
That was twenty years ago.
He still has them but he doesn’t
skate any more.

CALVIN LISTENS TO STARFISH
Part 4

Calvin listens to starfish.
He listens to them very carefully,
lying in the tide pools,
soaking wet
with his clothes on,
but is he really listening to them?

LIZ LOOKS AT HERSELF IN THE MIRROR
Part 5

She’s very depressed.
Nothing went right today ,
so she doesn’t believe that
she’s there.

DORIS
Part 6

This morning there
was a knock at the
door. You answered it.
The mailman was standing
there. He slapped your
face.

GINGER
Part 7

She’s glad
that Bill
likes her.

VICKY SLEEPS WITH DEAD PEOPLE
Part 8

Vicky sleeps out in the woods
with dead people but she always
combs her hair in the morning.
Her parents don’t understand her.
And she doesn’t understand them.
They try. She tries. The dead
people try. They will all work
it out someday.

BETTY MAKES WONDERFUL WAFFLES
Part 9

Every body agrees to
that.

CLAUDIA / 1923–1970
Part 10

Her mother still living
is 65.

Her grandmother still living
is 86.

“People in my family
live for a long time!”
—Claudia always used to say ,
laughing.

What a surprise
she had.

WALTER
Part 11

Every night: just before he falls asleep
Walter coughs. Having never slept
in a room with another person, he thinks
that every body coughs just before they fall
asleep. That’s his world.

MORGAN
Part 12

Morgan finished second in his high school
presidential election in 1931.
He never recovered from it.
After that he wasn’t interested in people
any more. They couldn’t be counted on.
He has been working as a night watchman
at the same factory for over thirty years now.
At midnight he walks among the silent equipment.
He pretends they are his friends and they like
him very much. They would have voted
for him.

MOLLY
Part 13

Molly is afraid to go into the attic.
She’s afraid if she went up there
and saw the box of clothes that she
used to wear twenty years ago,
she would start crying.

“AH, GREAT EXPECTATIONS!”
Part 14

Sam likes to say , “Ah, great expectations”
at least three or four times in every
conversation. He is twelve years old.
Nobody knows what he is talking about when
he says it. Sometimes it makes people
feel uncomfortable.