Felébredtem éjfélkor.
A kagylók konyhám asztalán,
miket az este vettem,
kissé nyitott szájjal lestek reám.
– „Hát éltek! Sebaj! Mert holnap
felzabállak bennetek,
fel ám, utolsó szálig.”
Nevettem,
diadalmas boszorkány,
de ezután nem tudtam elaludni;
csak mikor kissé
kinyitottam a számat.
[fordította Faludy György]
Bob Dylan
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése