(„H. Sz. Jelenései”-ből)
Mikor a kerti törpék
útra kelnek az égetőkemence
felé, honnan egykor világra jöttek;
mikor a bálnák partra úsznak,
hogy ne az olajtól bűzlő habokban,
hanem a levegőn fulladjanak meg;
mikor a költők
kiejtik kezükből a tollat,
mert látják, úgyis hasztalan a szó:
akkor majd lészen
sírás, jajgatás és fogaknak csikorgatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése