Füst Milán: Motetta

Oh hol találok majd nyugalmat?
Senki se tudja,
Mit hordok?
S mikor az utcán járok,
Magamba' mit morgok.
Se hitem, se nyugalmam,
Nem szeretek itt lenni
S magamba' forgok.
Nem hiszek a kinyilatkoztatásban
S hogy így néz ki megváltása után mind e nagy világ, -
Hadd danolok a megaláztatásban:
Minden gondolatom, mint az ótvar
És átok minden emlékem és nyomoruság.
Sós a vérem a keserüségtől
Csak a veszett kutya lehet az én rokonom
S az árok széle ékes, szép honom, -
Ez lesz a vége, látom.
Oh nincs e földön egy barátom......
S ami sistereg, a dögletes
Istennyilával barátkozom.