Jannisz Ritszosz: Rák

És egy csapásra minden eltávolodott - arcok, a fák, a tenger,
tárgyak, események, a versek - odébb húzódtak, még odébb,
túl, túl, átellenben a partra - a férfi látta és nem látta őket. Ezek
mentek odébb - vagy ő hagyta el őket? A mozdulatlan
halál betöltötte a körme hegyéig. Éjszakánként
ezt a szörnyű mozdulatlanságot, ezt hallotta magában. Mégis
elalvás előtt és ébredéskor, mint addig is, rendszeresen
mosta fogát szőrehullott fogkefével:
így villantotta elő fehér, tiszta és magabiztos
utolsó mosolyát.

[fordította Képes Géza]