1
megint a végapály
a holt kavics
a hátraarc majd a léptek
a régi fények felé
2
e homokcsík vagyok mely
kanyarog kavics és partföveny között
a nyári eső esik életemre
rám életem mely üldöz és követ
s a kezdet napján véget ér
drága pillanat látlak
a sorvadó köd függönyében
hol nem kell majd taposnom e hosszan torlódó küszöböket
és élem egy ajtó idejét
mely nyílik és csukódik
3
mit tennék e világ nélkül részvétlen arctalan
hol a lét csak egy pillanat hol minden pillanat
elcsorog az űrbe múlttá fagyott feledésbe
e hullám nélkül hol végül
test és árnyék együtt elmerülnek
mit tennék e csönd nélkül sóhajok örvénye nélkül
mely tombolva esdekel támaszt szeretetet
az ég nélkül mely felemelkedik
por hamu ballasztja fölött
mit tennék amit tegnap amit ma tettem
kukucskálva ökörszemablakomból nem maradtam-e magamra
bolyongva és forogva messze minden eleventől
bábuk között a térben
hangtalanul a rám zárt
hangok között
4
szeretném pusztuljon el szerelmem
hulljon eső a temetőre
és az utcákra ahol járok
siratva őt aki azt hitte szeret
[fordította Báthori Csaba]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése