Mit szakítsak én a rácsokon, Theó,
ha szemem a homorú egeket
tölti ki már, ha szemem a napot
bogárrá égeti már, s kikönnyezi
a földet?
Minden kerítés dőlhet ravatallá,
arathatják a szemfedőt,
fojtósárga gabonából megköthetik,
akárhol rámteríthetik, Theó,
fényen-túlról bocsátott
létrát elém
a legnagyobb lotyó,
ez már az utolsó ciprus,
oly megmászhatatlan, oly magas,
de a legzöldebb, a legfeketébb.
Hogyan mehetnék hát odébb?
Bob Dylan
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése