Kassák Lajos: A jó hétköznap

Egyedül. A februári vak ég alatt állok egyedül.

Hideg van és nem fázom, sötét van és nem félek.

Miért is félnék, otthon vagyok magamnál, annál az embernél,

akit nagyon jól ismerek, örömei és fájdalma itt virulnak a szívemben

és nem fázom, mert az ő nyughatatlan vére melegít engem.

Jó tehát így egyedül lenni magammal, aki az ölében tart és őrködik felettem

s akiről tudom, kivétel nélkül azonos mindennel és mindenkivel a világon.

Ha kíváncsi vagyok, felel a kérdéseimre s ha fáradt vagyok, felcsigázza kíváncsiságom.

Tegnap a kétségbeesés gyötört s ma ismét olyan vagyok, amilyen tegnapelőtt voltam.

Oh, ember, egyedül vagy megint, mondom szelíden s a karjaimban tartom magam úgy

ahogyan az anya öleli át agyonzaklatott gyermekét.

Hideg van és nem fázom, sötét van és nem félek

és hallom, hogy szólít a világ, amellyel gyökérig egy vagyok

ezen a magányos órán.