Kassák Lajos: Telefirkált lapok

Egy gyászruhás, ismeretlen madár szállt a város fölé.

Én ekkor anyai nagybátyám kertjében henyéltem, aki gazdag ember hírében állott

és csakugyan, virágzó gyümölcsfák és méhek kaptárai sorakoztak előttem 117 üvegablakkal.

A madár az aranyhegyű torony körül lebegett és árnyékot vetett a környékre.

Ha létrát támasztanék a levegőégnek, gondoltam, lehozhatnám a madarat és megváltanám az embereket az árnyéktól, amely ma-holnap megfojtja őket.

De fáradt voltam és megémelyedett az egész világtól.

Leültem hát a padra, a sövény alatt és elővettem az újságot.

Szerelmi gyilkosságot olvastam és sokáig nem mertem föltekinteni a papírról.

Vártam, hátha történik valami anélkül, hogy nekem is bele kellene avatkoznom.

Harminc-negyven esztendő múlhatott el így fölöttem s közben láttam, hogy nagybátyám ott áll az ajtófának dűlve és boldog pipaszó mellett aranyfüzért morzsol ujjai között. A hátam
közepével láttam s a hajszálaimmal hallottam.

Végül is erőt vettem magamon és megindultam, hogy elétérdeljek a küszöbön.

Az ismeretlen madárról akartam szólni, amely maradék napjainkat fenyegeti,

de hiába tekintettem a magasba, tiszta júliusi ég ragyogott felettünk

s csak az én deszkavékony árnyékom feküdt előttem a porban.