1. A patkány
Ahogy belép és meghajtja magát,
odafigyelnek minden követségről
a diplomaták.
Leül. Az asztalnál
költészetről vitáznak. Néz.
Aztán azt mondja: „Hattyú” –
s utána: „Fattyú”.
Micsoda rímpár!
Ha megdicséred, fizeti a szimplád.
Egyébként unatkozik. Pesten nincs strip-tease,
nincs európai színvonalú bár,
nincsenek könyvek. Tolsztoj egy szamár.
Nincs axióma! Az egyetlen ős-tény,
mely rádtapad, mint hímre a nőstény:
az unalom.
Például nézd meg: a túloldalon
az a temérdek csípőjű hajadon
hogy bámulja a leszboszi riportert!
Nézd! Kell egy kis koffein?
Az asztal alatt hozzáér a lába.
Nincs mit tenni. Gyerünk az uszodába.
2. Az ellenpatkány
Az üzemi felolvasó esten
természetesen ő is felolvas.
Rend, értelem, törvény – mondja.
Nem tud több főnevet.
Ellenfelén,
a formalista költőn jót nevet
és megbélyegzi, hogy polgári giccs;
s mert az írás, az alkotás nagyon fáj,
se-
gíts!
– kiált az olvasóra;
a nagydíjas költőt csak így említi: „a Jóska” –
vitatkozik, mindenbe beleszól,
de véletlenül nincs egy vasa se;
ha falura megy, pipára gyújt,
és megkérdi: a tehén hasas-e;
ő úgy szerelmes, hogy előbb lángol, aztán csalódott…
„Rend, értelem, törvény”: csak ez itt a vigasz.
A rakodópart alsó kövén ülve
orrából lassan csöpög a spanyolviasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése