Weöres Sándor: Juhász Gyula

Barmok nyüszítsenek a sírodon apám
nyüszítsenek a sírodon
barmok nyüszítsenek
az akol és a böllérkés között
a ganajdomb és a vágóhíd között
a csörgő lánc és a kétségbeesés között
hamleti anyám
púpos vénasszonyok nyüszítsenek
a kórház és a cifra rongy küzött
az őrültekháza és a gyöngyvirág között
a temető és a kacat között
a mély fekély elitéltjei
délceg orvosok és daljás papok között
az elmaradt megoldás szélütöttjei
reményen túl és perzselésen innen

Lepkék keringjenek patakod fölött
Ofélia ki megfúltál mielőtt születtünk
tiéd a rózsátlan tövis
a terméketlen szenvedés
a fekete alapra festett színtelen
a térdrehullás mely arccal sárba vész
a megaláztatás mely végtelen
a feszület nélküli holttetem
az áldozat ahonnan megváltás nem terem
a reménytelen mely örökké reménytelen

Veszettkutyák vonítsanak a sírodon
üres kísértetek üvöltsenek
csillagos bátyám szakállas menyasszonyom
a jó csak pillanatnyi sejtelem
a rossz sem örök ártalom
eközben elfolyik a vér
a sebzett élet halni nem tudása
a halál halhatatlan oldozása