2012. november 23., péntek

Parti Nagy Lajos: Hal éji éneke

(nocturne Ch. M. oldalvizén)

„szája árva, két morás,
ab ovo csönd és elvonás,
vízmélyi hosszú pá.
Ezzel kezdődik el a néma hal.

A két szeme pirrichius,
pici, sebes és kisfiús.
Pikkelyt pipál lejjebb a síkos boltú,
hengergő, fújtató kopoltyú,
és így tovább, a háta hát,
cipeli öt molosszusát,
s mert andalgó, mert éjszaka,
A est A-t mond. Mit mondana?

’Megállhatnék, dehát uszok,
proceleuzmatikusok
Röpítenek (hajót Ady),
sok színezüst futamodi,
Négy szám szerint.’?

A hal legyint,
s mert be kell fejeződnie,
a farkán is van két szeme,
mely farka ismét két morás
búcsúzkodás,
vízmélyi hosszú pá.”

(„Szabó Lőrinc”)

ˉ
˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘
ˉ

ó
sebes
andalgót
alamuszi
hengergőt
futamodi
ó-kat mond
de a szeme
nem mozdul
didereg a
varsában
sebes
ó

ó
puha
félholdnál
öleli az
árnyékát
tovasuta
lakkbőrönd
utazik a
szív mélyén
teli teli
ikrával
puha
ó

ó
picit
ússzunk hát
a fasuta
félmúltban
futamodi
gyepposztó
babakori
klottnadrág
göbölyödik
almuskán
picit
ó

ó
mama
szálkából
fakanala
megfúlunk
ki veszi ki
torkunkból
bereped a
sírástól
kenyeret a
héjáért
mama
ó

ó
suho
gásából
kirohad a
beltartam
kiveszik a
bordákból
mi az ami
konkávex
se leli a
formáját
suhog
ó

ó
mozi
alvadt vér
csupa luk a
gyöngyvászon
krimi van a
mellényén
megölik az
ikráért
lehetel-e
cápává
mozi
ó

ó
mora
jos halk hang
zavaros a
tengermély
mit iszik a
müllerné
futamodi
sebbenzint
hova fut a
torkán át
moraj
ó

ó
gumi
szájpadlás
de a szive
szárazjég
mi marad a
nyelvhúsból
ha a foga
rákcsapdák
ha az agya
kaucsukká
gumi
ó

ó
soha
nem lesz már
nyugalom ez
orchestben
szükületi
karmester
vezeti a
főpróbát
pikula a
trombussal
soha
ó

ó
stora
hallisztből
viszi haza
mátkáját
nyaka füle
véres csík
iszamos a
holdfénytől
püföli a
nászasztalt
s tora
ó

ó
stoba
noc turzás
kikerekül
éjévé
vizizene
szájzárból
ide-oda
bádogtű
botorog a
tó tükrén
s tova
ó

ó
lik a
hálóból
kifolyik a
bel cantó
de a szeme
rajtad van
de a szeme
szájállás
meregeti
csillagként
likacs
ó

ó
hova
tűnt el hát
ön aki ha
ó-kat mond
ez a fura
pontyordnung
kireped a
burkából
hova hova
morgenstern
hova
ó

Tolnai Ottó: Vasreszelék

a zuhanó gumiabroncs
megállt a levegőben

közben az orrszarvú
távozott

*

cseppet sem olyan egyszerű
néhány karórát
csak úgy feldobni
a világűrbe

*

a hason hálóba csúszó kapus
öklével átüti
a jéglapot
hogy mint léknél a halak
levegőt kapjon
a csapat

*

vörös bor foltos kockás
asztalkendővel találtad
leteríteni ágyadat
négyen ébredtünk
férfiak

*

homok cinktető hullámain
sirályok galambok gipszből
a narancsligetben képrádió
(cseh események)
gyerekek nyakig rothadt parafában

cápariadó

sátra szentélyében ki darabolta
kockára a húst
s rakta az ömlesztett sajt
ezüstháromszögeivel körül

nyarunk valóban nem
egy-fecske-csinálta

*

a tömlöc forgóajtajában
valahogy megfeledkeztek róla
ez így szokott lenni mondják
s szembe máris forogva jöttek
gyermekévei
a fegyőrök vasrúd-vasrúdon verklije
a halottkém mályvaszin
könyvjelzőszalagot tett a hóna alá

ha tésztacsőbe réved mondják
még ma is látja magát
a medencében körbe-körbe úszkáló
ébren-operált

*

egy műszivacs
és egy valódi spongya
egymásnak ugrott
vízbe lökve kád pereméről
a kis orosz tranzisztorost

a kiégett bojler
hasán órájával
feltalálta magát
hátizsáknak szegődött

*

nemzedékem mégsem helyezte
tömbjét
a bűz piramisába

*

mintha lángra lobbant volna a filmszalag
sosem volt ilyen színes
csak ült ült
mintha meggyújtotta volna magát
sosem volt ilyen kellemes meleg
csak ült ült
mintha a levegőbe emelte
a mennyezetre csapta volna valami
s máris vége
de nem a filmnek
senki sem jelentkezik
elolvadt a csokoládé-telefon

*

bontott blúzzal
vállukra csapott kabáttal
lányok fiúk futnak
kár hogy éppen a sarkába kerültek
a strich plakátnak

*

alulról gondozza
vasreszelék kertjét
akár a halottak
Mágnes Patkó

*

az első hangya
a térd márványterén
tükör hamujában
a csont kereszt alakú helye
fésű rekviemje

az első hangya
a szív vörös termeiben
fésű

2012. november 22., csütörtök

Tolnai Ottó: megütöm tűvel

egy darab püspöklila
posztóért cseréltem
nagy titokban
ezt a szabad szemmel alig látható
poszátatojást
a majdani madárkáért
máris felkínáltak
sünt sakkot suszterpogácsát
ám lehet ki se keltetem
megütöm tűvel
és felhőtlen énekét
mind felhörpintem én

2012. november 15., csütörtök

Tolnai Ottó: Laokoon

Meleg víz kotyog
az ostyafalakban,
a motor nem akar leállni,
körém tekeri rozsdás kígyóit,
fent fürdenek,
fényképem kiveri a verejték,
napszemüvegem izzad,
tapogatózom,
valaki meghúzza a láncot,
mint tavasszal a menny,
a mennyezet megreped,
ostyaváram férges,
forró ólomcsövet
hajlítok s-alakba,
jajkiáltásom
hamuvá égett tojás fészkében,
szájüregemben maradt,

Toledo nehéz ege!