2018. július 4., szerda

Tolnai Ottó: Azóta visz a fehér szamár


Valami fúrt fel
volt aki botért nyúlt
az ólomvégű botért
volt aki lapátot fogott
agyoncsapja
valami fúrt fel
a gyökérrágó talán
amit valaki a boiótiai hiúzzal
kevert volt
még ifjú korában össze
fúrt fel
dolga végeztével
lám elrágta mind
a gyökereket gondoltam
most fúr fel
fúrt fel
a frissen mázolt
tisztaszoba közepén
felfúrt
és mint vak gyémántszemecskéivel
a vakond körülnézett
ugyan hogyan festhettünk
a tömérdek gyémánton tükröződve
volt aki botért nyúlt
az ólomvégű botért
volt aki lapátot fogott
de nem csapták agyon
körülállták
körösztanya az asztalon feküdt
halkan csöpögött a vér a hátán
a forró köpölypoharakba
valaki épp betámasztotta
az előtét a kemencén
a falióra erőlködött
kilökhetné még egyszer a kuvikot
az ajtó fölött tovább finomítva érintését
patinaszín penész szövődött
a rénszarvas agancsára
mind puhább
mind puhább lesz a rém
mind rémesebb a vőfély aranyfogai
között a rím
átjött a bocskoros
mondta még a jég előtt
sikerült behoznia a herét
átjött mert már ő is hallotta
valami felfúrt
azt mondta szólni kellene
a martonosi vak kosárfonónak
és akkor elővezették a fehér szamarat
felültettek
menjek martonosra mondták
szállítsam át az égő sziken
a vak kosárfonó harmonikáját
azóta visz a fehér szamár
mikor érek martonosra
kérdeztem az egyik juhászt
ha majd az égő széksó után
piros paprikahegyeket látsz
azóta visz a fehér szamár
valaki monostor felé irányított
de azt én is tudtam monostor
nem martonos
jóllehet oroszországban is van egy
martonos
a kivándorolt martonosi szerbek
alapították
végtelen fantomfájdalmuk
oda építette városukat
talán most lenne ideje oda is
elszamaragolnom
ott is akad harmonikás
vak harmonikás aki kosarat fon
talán most lenne ideje oda is
elszamaragolnom
a kénes kútnál elmeséltem a csordásnak
mi történt
azt mondta esküvő lesz
van amikor kéményen érkezik
a vőlegény
olykor beszorul a könyökcsőbe
úgy éli le életét ráncos féregként
van amikor meg felfúr a kiskonyhában
avagy éppen a tisztaszoba közepén
amíg össze nem csődítitek a násznépet
amíg át nem szállítod
égő són
lángoló paprikahegyeken
a vak kosárfonó harmonikáját
borítsátok le a vőlegényt a rézszitával
azóta visz
azóta visz égő són
azóta visz lángoló paprika hegyeken
azóta visz a fehér szamár
hetedhét határon át
a vándorköszörűs azt mondta
ő közben látta a vőlegényt
nyugodtan játszik a rézszita alatt
ráérek még bőven bekanyarodhatok
a kispiaci vásárra
betérhetek a kis ostorkai matektanárhoz
együtt szamaragolhatunk timbuktuba
a nulla nagy tudósaihoz a fehér szamáron
a vándorköszörűs már mind elköszörülte
késeink élét
nem találjuk a disznó
nem találjuk egymás szívét
szívtelenek hogyan gyilkoljunk
a vándorköszörűs látta
nem gyökérrágó
se nem boiótiai hiúz
hajszálat huzigálva élén
egy bajonétot kínált épp
a vándorköszörűs látta a vőlegényt
nyugodtan játszik
huzigálja fütyürűjét a rézszita alatt
azt mondják valahol ostorka
és monostor között veszett nyomom
végül is a széksóban fekve találtak
valaki halálra ostorozott
csak a szamár állt fölöttem
lehajtott nagy fejével bűnbánóan
talán a szamár ostorozta halálra
mondta valaki visszaakasztva
a rézszitát a rozsdás kanszögre
az első ember mondta trockij körösztapa
stratégia bácsival is meghányva-vetve az esetem
az első ember akit egy szamár ostorozott agyon.