Tervezek számotokra cement nélkül
Oly építményt, hogy le nem rontjátok soha,
Valami tajtékzó természetesség
Tartja és duzzasztja, és majd az orrotok alá üvölt,
A ti dermedt orrotok alá, valamennyi Panthenon és Athén,
Művészet és Ming.
Füsttel, feloldott köddel
És a dob-irha dörejével
Tipró és hatalmas erődöket alapozok számotokra,
Erődöket, merő mozgásból és rázkódásból,
Ellene többezer éves rendetek és geometriátok
Összerogy ostobasággá és zagyvasággá és értelmetlen homokká-
Kong! Kong! Kong a lélekharang mindnyájatoknak,
a semmi az élők felett!
Igen! Én hiszem Istent! Ámbár ő nem tud erről!
A hit sose-vásó talp a sose-haladónak.
Nem is jelkép, csak semmiség; ellene, ellene,
Ellene szegülök, és megtömlek döglött ebekkel,
Tonnaszám, értitek, tonnaszám kiszakítom mindazt, amit ti
grammokban sem adtatok nekem.
A kígyó mérge az ő társa,
Hű és ő becsüli valódi értéke szerint,
Testvérek, átkozott testvéreim, kövessetek bizalommal.
A farkasfog nem hagyja el a farkast.
A bárány húsa hagyja el.
A sötétben világosan látunk, testvéreim.
Az útvesztőben egyenes út
te diadalmad, te kínzó, folyató, tört fazék?
Csikorgó emelőcsiga, majd megérzed kifeszített kötélzetét a
négy világnak!
Hogy foglak én szétdarabolni!
[fordította Weöres Sándor]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése