Fayad Jamis: A mélység fuvallata

Fuvallata a földnek mélyről a napos szintre
katlanok szigetek villámhajszolta erdők
A tűz-hazákban eltikkadt hegygerincek
ráhajlanak a tenger szörnyű fehérségére
Anyag az anyagot virágoztatja
Minden pillanat halál és káosz és testek
ujjászületnek szüntelenül
ott a kövek között most és örökké
tán másik oldalán a késnek a lehető
meg a lehetetlen éles határán

Hallgasd e súlyos nyelvezet az idő
földjének leveleiből
Lovak rugaszkodnak a szikrázó kristály
merevségében
a nap hamujával beborított madarak közt
orkán és álom teljességében két szárny bezárul

Elalhatsz már a csillag is alszik
a föld elaludt
ölelésedből elérem én a habbal torlódó
antarktiszi éjt
Út a te tested bejárom vonszolva a lámpát
évszázadokban

vígasztalanság vígság feledkezés halál útja
szép fehér híd két viskó-födél közt esteledéskor
szép fehér híd két kontinens közt a pirkadatban
szép fehér híd a mult és jövő közt

Feküdj elaludva elfordítva hátad
csituló tüzektől.

[fordította Nagy László]