2011. október 25., kedd

Bari Károly: Azonosítás

Mozdulatlanul
vártam évekig,
vártam valami üzenetet,
valami jeladást,
hattyúsziszegést,
fűszál-villanást,
megfagyott vízesés
kontyába tűzött homályt,
valamit, valami hírt, hogy élek,
hogy lélegzetem ábráit
még nem intette magához a televésett ég
és a krétalábú hold nyomait
még én figyelem a kongó boltívek alól,
ahogy távolodnak és halványulnak,
már nem várok semmit,
hosszúszőrű zúzmarával,
mintha kecskegödölyék bőreivel,
körülvette kezeit a tél,
a megvakult idő áldását kicsalta,
ki vagyok fosztva,
hópelyhek lobbannak,
hétágú menóra
arcomon minden ránc,
homlokomat ölelő hajszálaim
fekete imaszíjak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése