1. Tudom, Kedvesem: a züllött élettől most kihull a
hajam, s az utca kövén hempergek. Látjátok amint a legolcsóbb szeszt iszom, s
egy szál ruhában járok a szélben.
2. De volt idő, Kedvesem, hogy én még tiszta voltam.
3. Feleségem volt, erősebb mint én, miként a fű is
erősebb, mint a bika: mert mindig felegyenesedik.
4. Látta, hogy komisz vagyok, mégis szeretett.
5. Nem kérdezte, merre visz az út, mely az ő útja
volt, még ha lefelé vitt is. Mikor nekem adta testét azt mondta: Ennyi az
egész. És az én testem lett.
6. Most nincs már sehol, eltűnt, mint eső után a
felhő, elhagytam, s ő lefelé zuhant, mert ez volt az ő útja.
7. De olykor éjjel, ha inni láttok, az ő sápadt erős
arcát látom a szélben, amint felém fordul, s ilyenkor meghajolok a szélben.
[fordította Hajnal Gábor]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése