Add a kezed a homlokomra,
tíz fehér pánt, hogy összefogja
sistergő vagyonom;
fejem ma borok csont-hordója,
lepke pofozza és villám;
hajnalig lengjek részegen,
nyerítő izzadt székeken,
csikk-füst sörényű lovakon,
négylábú forgóhintán?
Hol a kezed, hogy lesegítsen,
hol a markod, hogy kimerítse
a cefreszagú iszapot?
Savanyú kút-peremen
azt a hatalmas ölet keresem,
hol zöldár zuhan át szememen,
míg hajadat ujjamra feltekerem,
megkötni a röpülő mozdulatot.
Hol a kezed, hogy összetörje
a poharakat, hogy feltörölje
loccsanó szégyenemet?
Hol lángoló rózsa szalad,
életem gyúlékony lapja alatt,
ujjad ollója elmesse a szárat;
kösd fejemre két tenyeredet,
mint esőtől hűvös leveleket,
nyugtató posta, tízágú bocsánat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése