2016. november 24., csütörtök

Tandori Dezső: Georges Brassens Villonnak ajánlja – de ha netán sokallaná, a biztonság kedvéért megírom én

Még nem sokallhattam, hogy megszülettem,
még azt higgyék, hogy magam kelletem,
még egy-két évet így elédelegtem,
még jókat szánkáztam a serblimen,
még nem tartott igényt rám senki sem,
még szívesen mentem látogatóba,
még nem mondtam, amit bizony azóta:
„Találkozunk a temetésemen.”

Majd rájöttem, hogy ezt meg azt szeretnem
illik, kell, jó, így-a-természetem,
majd arra is, hogy erre törekednem
illik (kell, jó, elismételhetem),
majd nem tartott igényt rám senki sem,
bár szívesen mentem látogatóba,
majdnem mondtam, amit bizony azóta:
„Találkozunk a temetésemen.”

És bizony mondom, gondolkodni kezdtem,
és sokszor sokalltam a helyzetem,
és nem tapasztaltam ki, ha szereztem,
és keveselltem így-is-elegem,
mégsem mondhatta rólam senki sem
hogy nem megyek hozzá látogatóba,
nem hallhatták, amit bizony azóta:
„Találkozunk a temetésemen.”

De lám, előny, ha kérgemet növesztem;
de-mi-alatta, így, hogy ismerem;
de gömb helyett léssz szeglet egy gerezden;
de Istenem!-ből lesz Hát istenem…
de nem tudhatta rólam senki sem,
mikor-hová megyek látogatóba!
bár tudhatták, amit én is azóta:
„Találkozunk a temetésemen.”

Bár tudhatták, mind, mégse mondta egy sem,
magamnak kellett rájönnöm, nekem,
bár fontosabbakon manővereztem,
s velük vegyest nem bármi lényeken,
bár nem igen tagadta senki sem,
hogy mért-vagyunk-hol, kit-látogatóba,
tagadhatatlan csalódás azóta:
„Találkozunk a temetésemen.”

Most itt ülök, elmém levét eresztem,
most itt ül alattam az ülepem,
most itt ülök, mert ideülepedtem,
most itt ülök, még-csak-lent-büdösen,
de azt meg nem úszhatja senki sem,
akárhova járjon látogatóba;
„szagát vették – csak büdösebb azóta”
(találkozunk a temetésemen).

Sehogy se akarózik befejeznem!
Sehogy se adódik oly hitelem,
hogy amit belém-kezdtek, berekesszem…
S kis barátaimat hitegetem:
Hogy nem kívánja ugyan senki sem,
hogy hozzá… innen… mi… látogatóba…
Sehogy se mondhatom tehát azóta:
„                                             .”

S ez csak közbülső variációja
valaminek, jelzem is rímesen;
tudom, mikor-mit rábízunk ha szóra:
közjáték, dibdáb Mindig-és-Sosem.
Csak az nem dibdábság, ami megóvna,
hogy ordítozzam egyszer rémesen!
Minek menjek, közben, látogatóba?
Találkozunk a temetésemen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése